Achillea (cickafark)
ismertetése:
Achillea millefolium (cickafark)
A cickafark (Achillea) a fészkesek (Asteraceae) egyik nemzetsége több, a népi gyógyászatban Magyarországon régóta ismert drognövénnyel:
- közönséges cickafark (A. millefolium);
- mezei cickafark (A. collina);
- sárga cickafark, avagy jó szagú cickafark, (A. filipendulina).
Rendkívül hálás igénytelen évelő növény,a napos helyet szereti,
a talajra nem kényes szinte bárhól megél. Nyáron virágzik,virágja szárítható,vagy
csak vágót virágnak is tartós.
Virágzás után vágjuk vissza,hogy tovább virágozzon.
Rendkívül változatos rokonsága révén a cickafark a különösen sokat kutatott növénycsoportok közé tartozik: sejttani, genetikai módszerekkel és szövetátültető (transzplantációs) kísérletekkel is nagyon behatóan vizsgálták. E vizsgálatok alapján jól áttekinthető a nemzetség fajainak és kialakulásának folyamata, abban a környezeti viszonyok szerepe.
Hatóanyagai
A felsorolt
cickafarkfajok
illatát és
gyakran a
kesernyés ízét
az illóolajok és
laktonok
okozzák. A
laktonok egy
része
jellegzetes
azulogén
vegyület, amiből
vízgőzzel
desztillálva
kékes színű,
kamazuléntartalmú
illóolajat
vonnak ki.
A nemzetség
összesen mintegy
száz fajt
számlál, de ezek
közül
toronymagasan a
legismertebb a
közönséges
cickafark –
olyannyira, hogy
amikor a
köznyelvben
cickafarkról
beszélünk, vagy
akár a lexikális
hivatkozásokban
is a 'cickafark'
kifejezés szinte
mindig a
közönséges
cickafarkra
utal.
Felhasználása
A cickafark
teája különféle
női bajokra és
hólyagproblémákra
is jó.
|
