Származása, elterjedése
Az Egyesült Államok középső és keleti részének füves síkságairól származik. Európában egyes fajai dísznövényként terjedtek el, majd felfigyeltek gyógyhatásukra is.
Tulajdonságai
Általában július és szeptember között virágzó, évelő növény a szelektált változatok esetenként korábban vagy később. Gyöktörzse rizómásodik, hajtása 60–180 cm magasra is megnő. Tőlevelei nyelesek, serteszőrösek: a bíbor kasvirág levelei tojásdadok, a keskenylevelű kasvirág levelei keskenyebbek, enyhén fűrészfogasak. Az egyes levelek hossza 15–35 cm, szélessége 1–12 cm.
A szár és az oldalágak végén 3–5 cm-es fészekvirágzat nő, amit lándzsás fészekpikkelyek fednek. Nyelves és csöves részekből álló virágai a vörösbarna, hegyes csúcsú, alul hártyás fészekpelyvák tövében ülnek. A margarétaszerű virágok közepén a sötétebb, kissé tüskés csöves virágok kúpszerűen helyezkednek el, ezért (tévesen) kúpvirágnak is nevezik. A csövesektől eltérő színű nyelves virágok kissé lefele állnak.
Fény- és melegkedvelő, de egyúttal fagytűrő is. A jó vízgazdálkodású, meszes talajt kedveli.
Ismertebb fajai
- Echinacea angustifolia – keskenylevelű kasvirág
- Echinacea atrorubens –
- Echinacea chrysantha
- Echinacea dicksonii
- Echinacea dubia
- Echinacea heterophylla
- Echinacea hybrida
- Echinacea laevigata
- Echinacea pallida – halvány kasvirág
- Echinacea paradoxa – sárga kasvirág
- Echinacea porteri
- Echinacea purpurea – lángvörös kasvirág
- Echinacea sanguinea
- Echinacea serotina
- Echinacea simulata
- Echinacea speciosa
- Echinacea tennesseensis
Felhasználása
Több faját dísznövénynek termesztik.
A bíbor kasvirág és a keskenylevelű kasvirág ismert gyógynövény (erősítik az immunrendszert és csökkentik a gyulladásokat). A hajtás orvosi neve Echinacea herba, a gyökéré Echinacea radix. Jóval kevésbé népszerű, de a gyógyászatban ugyancsak használható a halvány kasvirág. Elsősorban kivonatokat készítenek belőle különféle gyári készítményekhez, de az utóbbi években a szárított leveleket és hajtásokat tartalmazó gyógyteák is megjelentek a piacon (ezek hatása enyhébb, mint a kivonatoké).
A kasvirág története gyógyászati szempontból igen érdekes, hiszen hazájában majd két évszázadig nem kapta meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Ez részben annak köszönhető, hogy több indián nép is használta olyan betegségek, illetve mérgek gyógyítására, amikre legfeljebb csak placebóként hat, ezért a hódítók primitív babonaságnak tekintették. A használatukra utaló első bizonyítékok az 1600-as évek sziú településeinek ásatásaiból kerültek elő. Az utóbbi 100–150 évben kiderült, hogy számos indián nép használta gyógyászatában a kasvirágokat. Szinte mindenütt gyógyították velük a kígyómarást és különféle mérges rovarok csípését (pedig ezekre nem hat). Emellett kezeltek vele:
- a sájenek ínygyulladásokat és szájfertőzéseket,
- a krík meghűléseket, fogfájást és kólikát,
- a dakoták bélbetegségeket, mandulagyulladást, veszettséget és vérmérgezést
- az oglalák a meghűlések okozta gyulladásokat,
- az omahák a vérmérgezéssel járó betegségeket,
- a vinebégók az égéseket (és érzéstelenítőként is alkalmazták).
Hatóanyagai és hatása
Fontosabb hatóanyagai:
- alkilamidok,
- cikóriasav-származékok (átlagosan 0,3%),
- glikoproteinek,
- nagy molekulasúlyú poliszacharidok,
- flavonoidok,
- monoterpének,
- kávésav-származékok.
A kereskedelmi forgalomba nem kerülő készítményekben stabil formában maradó hatóanyagként elsősorban a poliszacharidokat és az alkilamidokat tartják számon.
Az influenza megelőzésében és a fertőzés tüneteinek kezelésében ma egyetlen más növénynek nincs olyan jelentősége, mint a kasvirágnak. Esetenként kemoterápiával kombinálva alkalmazzák. Csökkenti a fertőzés időtartamát, illetve mérsékli tüneteit. Használható a meghűlések, allergiás panaszok és tünetek enyhítésére, a hörghurut, középfülgyulladás, mandulagyulladás, nőgyógyászati és húgyivarszervi fertőzések, valamint bőrgyógyászati kórfolyamatok és reumás eredetű betegségek kezelésére is.
Szárított gyökéréből és leveléből ajánlott napi adag 1 gramm.
A készítményekre írt útmutatásokat célszerű pontosan betartani. Hat hétnél hosszabb kúra nem ajánlott. Előrehaladott stádiumban lévő szisztémás megbetegedések (például tuberkulózis, sclerosis multiplex) kezelésére ellenjavallt. Befolyásolhatja az immunszupresszív szerekkel végzett terápiát.
