A réti
margitvirág
vagy
margaréta
(Leucanthemum
vulgare vagy
Chrysanthemum
leucanthemum)
a fészkesek (Asteraceae)
családjába, a
csövesvirágúak
(Asteroideae)
alcsaládjába
tartozó
növényfaj.
Európában és
Ázsia mérsékelt
égövi részein
fordul elő,
inváziós fajként
Észak-Amerikába
és Ausztráliába
is behurcolták.
Rétek, gyepek,
útszélek
növénye, a
félárnyékos vagy
napsütéses
helyeket
kedveli. A
szelet jól tűri,
a sós tengeri
levegőt nem
tolerálja.
A
Leucanthemum
nemzetség nagy
valószínűséggel
Észak-Afrikából
származik.
Molekuláris
genetikai
vizsgálata
folyamatban van.
Az eddigi
Leucanthemum
vulgare/Leucanthemum
atratum
gyűjtőfajok
leírása
valószínűleg
változni fog, a
poliploidizáció
és a
hibridképződés
miatt
rendszertanilag
különösen
nehezen
kezelhető
növények.
Kerti
dísznövényként
gyakran más
Leucanthemum-fajokat,
illetve
hibrideket
használnak:
Leucanthemum
maximum,
Leucanthemum
lacustre ×
maximum vagy
Leucanthemum
superbum.
Lágyszárú,
évelő növény.
Mélyen
gyökerezik,
20-70 cm magasra
nő meg, a szár
egyszerű, néha
elágazó.
Alakgazdag faj.
Az élénkzöld
tőlevelek
tojásdadok vagy
lapát formájúak,
csipkés szélűek;
a szárlevelek
ülők, ék
alakúak, durván
fogazottak,
felfelé haladva
csökkenő
méretűek. A
Raunkiær-féle
életforma-osztályozás
szerint
protohemikriptofiton
(H5). Májustól
októberig
virágzik. Hosszú
kocsányain
4-6 cm széles,
magánosan álló
fészekvirágzat
fejlődik. A
20-30 fehér
színű, szétálló,
legfeljebb 6 mm
széles nyelves
virág meddő. A
hímnős csöves
virágok
aranysárgák.
Képes a
vegetatív
szaporodásra, de
az ivaros
szaporodás a
jellemzőbb. Az
öntermékeny
virágokat méhek,
legyek, bogarak,
lepkék porozzák.
Termése
zöldesszürke
vagy
világosszürke, 4
mm hosszú, 10
bordás
kaszattermés, a
bordák közt
fekete
gyantamirigyekkel.
A magok (kb. 200
db fészkenként)
a széllel és a
terméseket
elfogyasztó
állatok
ürülékével
terjednek.
Hatóanyagai
Poliacetiléneket,
flavonoidokat,
cikliteket
tartalmaz.
Felhasználása
Kivonata a
bőrfelülettel
érintkezve
erősen
allergizál,
valószínűleg
poliacetilén-tartalma
miatt. Virágát
vagy virágos
hajtását
használják fel.
Az orvostudomány
nem használja, a
népi gyógyászat
belsőleg légúti
megbetegedések
vagy idegesség,
külsőleg sebek
kezelésére
használja. A
homeopátiában
idegesség,
álmatlanság
ellen adják.
Bimbóit
marinálva a
százszorszéphez
hasonlóan a
kapribogyó
pótlására is
felhasználható.
