A Heliantheae
A fészkesek családjába tartozó nemzetségcsoportok közül a legismertebb. A nemzetségcsoport neve a
Helianthus nemzetség nevéből ered, utóbbi jelentése görögül
napraforgó.
A Heliantheae a harmadik legnagyobb nemzetségcsoport a fészkesek családjában, több, mint 190 nemzetség és 250 faj tartozik ide. Ezek közül a legtöbb Észak- és Dél-Amerikában, elsősorban Mexikó területén honosak. Néhány nemzetség a trópusokon él.
A nemzetségcsoportba tartozó legtöbb növény lágyszárú, alacsony növésű, de némelyik kisebb fa méretűre is megnőhet. A növények levelei általában szőrösek, párban állnak, a porzók pedig jellemzően fekete színűek.
A csicsóka
(Helianthus tuberosus) a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.
Az ide tartozó fajok közül a legismertebb és iparilag leghasznosabb a napraforgó, illetve gumóiért termesztik még a csicsókát is. Sok kedvelt kerti virág is a nemzetségcsoport tagja, mint pl. a Nagyfészkű menyecskeszem (Coreopsis grandiflora), Pillangóvirág (Cosmos), Kasvirág, Kúpvirág és a Rézvirág.
A Heliantheae nemzetségcsoport leírása és felosztása a 19. századi biológustól, Alexandre de Cassini-től származik. A nemzetségcsoportot további alnemzetségcsoportokra osztották fel különböző szerzők. A Heliantheae 1981-es felülvizsgálata során Harold Ernest Robinson összesen 35 alnemzetségcsoportot határozott meg
Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.
Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
Termesztése
A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Kataszteri holdanként 5-6 mázsa vetőgumó szükséges. Tavaszra megfogasolják vagy 1-2-szer megkapálják. Ha már több év óta van egy helyen, akkor célszerű megtrágyázni. Gumója a fagy iránt érzéketlen, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak annyit, amennyi pár napi felhasználásra elégséges. A szárát ősszel levágják és juhokkal etetik fel. Gumótermése kataszteri holdanként 70-150 mázsa. Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért forgón kívül termelik.
Felhasználása
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasznosítja.
