A borostyán (Hedera) a borostyánfélék (Araliaceae) családjába tartozó növénynemzetség tizenöt fajjal. Fő elterjedési területük Dél-Európa, Észak-Afrika, Közép- és Kelet-Ázsia. Fás szárú, örökzöld kúszónövények; virágzatuk ernyős. Nem élősködők: rövid kapaszkodógyökereik táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Jellemző rájuk a heterofillia, vagyis a csak vegetatív kúszóhajtások levelei más alakúak, mint a napos, magasabbra felkapaszkodott, virágzó hajtásokon növők.
Közép-Európában egyetlen fajuk honos: a borostyán (Hedera helix), ami Európa nagy része mellett Délnyugat-Ázsiában terjedt el. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti.
Levelei 4–8 cm hosszúak, 3–10 cm-es nyéllel. A kúszó szárakon a fiatal levelek tenyér alakú árnyéklevelek, a közvetlen napfénynek kitett, virágzó, termékeny szárakon a kifejlett levelek szív alakúak, fénylevél típusúak.
Késő nyártól késő őszig virágzik. Virágai kicsik, a virágzat 3–5 cm átmérőjű ernyő. A zöldessárga virágokban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Gyümölcsei apró fekete bogyók, amik a tél vége felé érnek meg, és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos tápláléka.
Kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is.
Hatóanyaga:
flavonoidok,
fahéjsav
származékok,
poliinek,
triterpén
szaponinok. A
borostyán a
köhögés és felső
légúti
megbetegedések
esetén
használható,
alkotórésze a
köptetőknek és
görcsoldóknak
is. Allergiás
reakciót válthat
ki azon
személyeknél
akik érzékenyek
a falkarionolra.
