Mindenki által
kedvelt
növények,hiszen
aki már járt
mediterrán
országban
az bizonyára
találkozott
ezekkel a
növényekkel és a
szívébe zárta
őket.
Sokunk
szeretné,hogy
olyan nagy és
szép
leander,vagy
pálma legyen a
kertjében,
amit látott a
nyaralás során.
Nos valójában
néhány
mediterrán
növény nálunk is
áttelel persze
takarással,
ezeket majd
külön
feltüntetem,és
az adott oldalon
leírok róluk
mindent.
A legtöbbjük
sajnos csak
dézsás
növényként
tartható a
kertben, vagy a
teraszón,
de ha a kertbe
szeretnénk
kiültetni akkor
számba kel
venni,hogy
ősszel nem
biztos,hogy
betudjuk vinni.
Nem kel sajnálni
őket hagyjuk
kint őket nem
érdemes kínlódni
a becipeléssel,
szabad gyökérrel
nem biztos, hogy
áttelelnek. Vagy
ha át is telel
nem biztos, hogy
olyan szép lesz
mintha újat
ültetne.
Természetesen
nemcsak virágok
hanem
fák,cserjék és
fűszernövények
is idetartoznak.
Ezekből
mi csak
fűszernövényt
termelünk,
levendula,rozmaring,kakukkfű,bazsalikom.
A növényekről
külön
ismertetést a
jobboldalon a
linkekre
kattintva talál.
Néhány
szó az
éghajlatról:
A mediterrán
éghajlat
neve a
Mediterráneum
földrajzi
jelzőből
származik,
jelentése
föld-közi,
vagyis Föld
legnagyobb
beltengerének, a
Földközi-tengernek
térségére utal.
A
Földközi-tenger
környékén kívül
is találhatók
hasonló
éghajlatú
területek,
jellemzően a
közepes
földrajzi
szélességeken, a
meleg mérsékelt
égövben
alakulnak ki — a
kontinensek
nyugati
partvidékén a
meleg
tengeráramlások
hatására ez a
tartomány
kiszélesedik.
Hőmérséklet,
csapadék
Ezekre a
szélességekre a
trópusi és
sarkvidéki
légtömegek is
eljutnak;
váltakozó
megjelenésük
változékony
éghajlatot
eredményez; az
éves hőingás
nagy.
Az évi
középhőmérséklet
10–20 °C, de
többnyire 14 °C
fölött; a
csapadék időben
szélsőségesen
egyenlőtlenül
oszlik el. A
leghidegebb
hónap
középhőmérséklete
is 4 °C fölött
van, a
legmelegebbé
pedig több (a
hűvös nyarú
változatnál
valamivel
kevesebb) mint
22 °C.
Az
egyenlőtlen
csapadékellátás
meghatározó oka,
hogy bár az év
nagy részében a
nyugati szelek
és velük a
mérsékelt égövi
ciklonok uralják
e területeket,
de nyáron
áttolódik rájuk
a passzát
szélrendszer
leszálló ága,
ezért ez az
évszak meleg és
száraz,
szubtrópusi
anticiklonokkal.
Sok a napsütés,
kevés a felhő.
Ősszel a
visszahúzódó
passzátszeleket
ismét a nyugati
szelek váltják
fel, és
csapadékot
szállítanak a
kiszáradt
földekre.
Mindezek
eredményeként
legalább 3 hónap
átlagos
csapadéka
meghaladja a
60 mm-t, de
legalább 3
hónapé 20 mm
alatt marad (többhelyütt
teljesen
csapadékmentes).
A felszín
formálásában a
folyóvízi
eróziónak és a
csapadék
leöblítő
hatásának van
jelentős
szerepe. Nyáron
az aprózódás,
télen a mállás
játszik nagyobb
szerepet.
Növényzet
A mediterrán
területek
egykori örökzöld
erdei a
keménylombú
erdők voltak;
ezekben az
aljnövényzet is
örökzöld
növényekből
állt. Az ember a
legtöbbet
kiirtotta; csak
szórványos
maradványaikat
ismerjük.
A kiirtott
erdők helyéről
az eső elhordta
a talajt, és a
nem művelt
területeken
szúrós, örökzöld
bozót alakult
ki. Ezt olaszul
macchiának,
franciául
maquis-nak
hívják;
Kaliforniában
chaparral a
neve. A
szárazabb
vidékeken
térdmagasságúra
letörpült
bozótot a
Kelet-Mediterráneumban
friganának,
a Nyugat-Mediterráneumban
garrigue-nek
nevezik. A
mediterrán
növények
különböző
módokon
védekeznek a
nagy meleg és a
napsütés ellen.
A keménylombú
erdők onnan
kapták nevüket,
hogy fáik
levelei kevésbé
hervadnak el,
mert sok bennük
a szilárdító
szövet. A
levelek fonákja
szőrös, hogy
csökkentse a
párologtatást,
színük pedig
fényes, hogy
visszaverje a
napfény egy
részét.
A A keménylombú
erdők között
foltszerűen
melegkedvelő
tűlevelű erdők
is nőnek,
illetve nőttek
(ezek többségét
is kivágták). A
lombhullató fák
közül jellemző a
szelídgesztenye.
A
csapadékosabb
mediterrán
területekre a
sok humuszt
tartalmazó barna
erdőtalaj, a
szárazabb
részekre a
gyengébb
minőségű,
fahéjszínű talaj
a jellemző. A
mészkővidékek
jellegzetes,
vörös színű
talaja a terra
rossa (vörösföld)
– kevés
humusszal, erős
kilúgzással. Az
erdőirtások
következtében a
hegyoldalakon
erős a
talajerózió.
