Sedum

A sedum (szédum,vagy pozsgások) ismertetése

Kertészetünk jelenleg  50 fajta sedum-ot termel,
amit folyamatosan bővítünk!!


Sedum kompozíció

A pozsgások olyan növények, amelyek szárazságtűrőek, vagyis nem vízigényesek, másképpen szukkulensek. Ide tartoznak a kaktuszok és sok sivatagi növény is. A pozsgásokhoz tartoznak például a Magyarországon is élő kövirózsák és varjúhájak.

Több csoportra osztottam a sedumokat:
Alacsony elterülő: Sedum acre majus 
Középmagas: Sedum lineare variegata 
Magas: Sedum telephium matrona 
Tarka levelüek: Sedum floriferum weihenstephaner 
Szines levelüek: sedum acre gold 
Cristatum: sedum cristatum 

A varjúháj (Sedum) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség, amelybe világszerte több mint 500 faj tartozik. Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj meglehetősen gyakori.

 

Leírás

A pozsgás növények megvastagodott, húsos törzsében vagy leveleiben raktározó sejtekből álló szövetek vannak az esős időben felvett víz tárolására. Rendszerint olyan, többnyire meleg éghajlatú helyeken élnek, ahol hónapokig nincs eső. Úgy alkalmazkodtak ehhez, hogy szervezetük hosszabb idő alatt használja fel az egyszerre és gyorsan felvett, aránylag kevés vizet és a benne oldott tápanyagokat.

Aszerint, hogy szárukban vagy leveleikben tárolják-e a vizet, a pozsgás növényeket két nagy csoportra: törzsszukkulensekre és levélszukkulensekre osztják. Előbbiek közé tartoznak az Amerikából származó kaktuszfélék nagy többsége mellett az Afrikában honos Euphorbia-fajok. A másik csoportba, a levélszukkulensekhez soroljuk az amerikai agávé- és az afrikai aloéféléket és még sok más pozsgás növényt.

A pozsgások vízgazdálkodása

A pozsgások életmódja lényegesen eltér a szárazságtűrő, de nem szukkulens (xerofil, xerofita) növényekétől. A pozsgások meglepő sajátossága, hogy sejtnedvük rendkívül híg, annak ozmotikus nyomása nagyon alacsony.

A kevés vizet tároló talajokból azt csak a nagy ozmotikus nyomású növények képesek felszívni – a kaktuszok tehát nem. A növények sejtfala, tehát a gyökérszőröké is átengedi a vizet (a benne oldott tápanyagokkal együtt). A sejtek szívó hatása, azaz ozmotikus értéke a sejtnedv töménységével arányos. A csapadékkal rendszeresen ellátott növények ozmotikus nyomása többnyire 10–20 bar közötti. Ez ugyanazon növény különféle típusú sejtjeiben is különbözik; a gyökérszőrökben például többnyire kisebb, mint a belső sejtekben. A sivatagi, félsivatagi tájak nem szukkulens szárazságtűrő növényeiben ez az érték akár 80 barra is megnőhet: azért képesek a nagy szárazságban is életben maradni, mert még az agyagásványok felületén megkötött kapilláris vizet is fel tudják szippantani.

A vízinövények ozmotikus nyomása ennél sokkal alacsonyabb, csak 5 bar körüli, és nagyjából ennyi a pozsgásoké is; ezek tehát csak akkor tudják felvenni a vizet, ha a talaj nagyon nedves. Ekkor azonban nagyon gyorsan megtöltik vele víztároló sejtjeiket, és az így elraktározott vízzel a következő bővizű időszakig rendkívül takarékosan gazdálkodnak, amit sejtnedvük vízmegkötő képessége is segít.

Elterjedésük a Kárpát-medencében

A Kárpát-medencében a pozsgás növények két nemzetsége található: a varjúhájfélék családjába tartozó kövirózsák (Sempervivum) és varjúhájak (Sedum) fajai között találunk pozsgásokat (főleg mészkőhegységekben).

Elterjedése, élőhelye

Ausztrália és az antarktikus flórabirodalom kivételével mindenütt honos; (Ausztráliába néhány faját betelepítették); de a fajok többsége holarktikus.

Gyökerei sekélyen a felszín alatt terülnek szét.

Több más, a varjúhájfélék családjába tartozó nemzetségtől eltérően tőlevélrózsája egy fajnak sincs: elheverő vagy ritkábban felálló szárukon keresztben átellenesen állnak megvastagodott, általában hengeres, néha ellaposodó, de szinte mindig apró leveleik – ritkábban más levélállások is előfordulnak; levélnyelük általában nincs.

Sugaras szimmetriájú virágai többnyire bogernyővirágzatban nyílnak. A változatos színű virágoknak 5-5 (ritkábban 6-6) csésze- és sziromlevele van; a porzók száma ugyanennyi vagy kétszer ennyi. A szirmok csúcsa hegyes, a virág felülről nézve csillag alakú.

 Életmódja

A fajok többségük lágyszárú, levélszukkulens pozsgás növény, vagyis jól tűri a szárazságot. Néhány faj fásulú szárú félcserje, mások epifiták; akadnak köztük örökzöldek, félörökzöldek és lombhullatók is. A trópusi-szubtrópusi fajok a Kárpát-medencében nem télállók. Levéldugványról kiválóan szaporítható, a szárról könnyen letörő levélkék spontán is könnyen meggyökeresednek.

 Felhasználása

Sziklakertek, sekély talajrétegű napos felületek igénytelen gyeppótló, talajtakaró, illetve dísznövénye.

Egyes rendszertani felosztásokban Sedum rosea vagy Sedum rhodiola néven ebbe a nemzetségbe tartozik a Magyarországon nem őshonos, gyógynövényként használt illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea) is.

 

Az oldal tartalmának szerkesztésében a

Wikipédia

szabad enciklopédiát használtam.