A
rozmaring ismertetése
A
rozmaring (Rosmarinus officinalis) egy fűszer- és gyógynövény.
Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű,
aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (rosmarini
folium) kapjuk.
Származása, elterjedése
A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában
már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt.
A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől
vették át.
Felhasználása
Használják mártások, vadhúsok, pácok,
szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és
halételek fűszerezésére, valamint különleges
növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és
hagymával pácok, szószok, bárány-, és
birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz,
szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére,
illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára;
azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben,
száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan
aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad
adagolni.
Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva
illatosít és frissít.
Gyógyhatása
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó,
görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések
megszüntetésére is használják. Nyersen és
szárított állapotában is használják a
fürdővizek, (gyógyfürdők) illatosítására,
miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.
Szaporítása
Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz
szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles
hajtások csúcsait, nedves homokban
gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm
hosszú hajtásairól, az alsó leveleket
eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a
gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves
homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe
is ültethető.
Egyéb nevei
Angol neve: Rosemary, Népies neve:
rozmarin, antosfű.