Az izsóp
ismertetése
Az izsóp
(Hyssopus) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Évelő,
gyógynövényként és fűszerként is használják. Népies neve izsópfű. A Kárpát-medencében hagyományosan
egyetlen faját, a Hyssopus officinalist
termesztik, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.
Felhasználása
Fűszerként
Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén
kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő
hatása miatt számos ország konyhájában
használják elsősorban zsíros, nehéz ételek,
pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller,
petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás
ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is
kedvelt. Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak,
leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a
virágját, míg a zsíros hal- és húsételek,
vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese-
és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét
alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával
együtt gyümölcssalátákba.
Gyógynövényként
A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg
és torok gyulladásos betegségeiben alkalmazzák,
és külsőleg zúzódások borogatására a dagadás és
elszíneződés megakadályozására.
Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás,
hurutos panaszok esetén használjuk, de
szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő
hatása is van. Magas vérnyomás esetén
ellenjavallt..
Illatszerként
Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is.
Egyéb felhasználása
A iokertben
káposzta közé ültetve magához csalogatja a
káposztalepkéket. A hagyományos
abszintok egyik gyakori alapanyaga.
Hatóanyagai
Illóolajok (pinokamfon, pinén, kamfén,
szekviterpén-alkohol), flavonoidok, cseranyagok,
és keserűanyagok (marrubin). Ezenkívül
glikozidát, gyantát, cukrot tartalmaz. Jól
elzárva tartandó.
Termesztése
Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen
szerkezetű talajon megterem. Magról vagy
tőosztással szaporítják, március-áprilisban,
illetve májusban. Nevelhetjük cserépben,
balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is.
A növény föld feletti részét először a
virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben
vághatjuk.